A lézer története
Az első működő lézert 1960-ban Theodore MAIMAN készítette.
1965-ben jelentek meg a nagy teljesítményű (sebészeti) lézerek, amelyek már képesek voltak átvágni a bőrt.
1966-ban Mester Endre professzor a kis teljesítményű (lágy-lézerek) esetleges káros mellékhatásait kutatta és közben az ellenkezőjére jött rá, hogy a “lágy-lézer” az élő szervezetre BIOSTIMULÁCIÓS, serkentő hatást fejt ki.
Ez annyit jelent, hogy a sejtek, szövetek “lágy-lézerfénnyel “világítva gyorsabban képesek regenerálódni (pl. a sebgyógyulás felgyorsul). A lézerfény hatására új sejtek, szövetek, sőt új hajszálerek is képződnek.
Az 1970–es évek végén egy magyar fizikusokból és orvosokból álló kutató csoport rájött arra, hogy a jótékony “biostimulációs“ hatásoknál a lézerfény “polarizációjának” fontos szerepe van.
Mivel akkoriban a lézerek nagyon drágák és kis hatásfokúak, sőt az emberi szemre veszélyesek is voltak, ezért ez a kutató csoport létrehozott egy jóval olcsóbb és a szemre nem veszélyes “közönséges” lámpát, aminek a fényét polarizálták. Ez volt a mai polarizált fényű lámpák (pl. BIOPTRON lámpa) elődje.
A következő 30 év fényterápiás sikertörténete bebizonyította, hogy a polarizált fény mennyire jó hatással van az emberi szervezetre.
A közelmúltban kifejlesztett félvezető lézerek azonban már nagyobb teljesítményűek, nagyobb hatásfokúak és olcsóbbak is, mint a polarizált fényű lámpák, de a szemünkre még mindig veszélyesek.
Több éves kutató munka és fejlesztés után 2012-ben Rózsa Károly (az MTA Doktora) egy olyan speciális “lágy-lézert” hozott létre, mely az emberi szemre már veszélytelen és így lehetővé tette, hogy a polarizált fényű lámpák helyett egy hatékonyabb, ÚJ LÉZERES FÉNYTERÁPIÁS eszköz kerülhessen forgalomba.
Ismerkedjen meg Ön is a készülékkel, használja kényelmesen, othhonában a Safe Lasert!
